A vízpartok élővilága

A part menti nádasok a nagyvárosokhoz hasonlóan forgalmasak, különösen reggel és este nagy a jövés-menés és hangoskodás. A közönséges nád, széleslevelű gyékény, télisás, tavikáka a leggyakrabban előforduló fajok . A nádasok kibogozhatatlan szövedéke összefüggő növényekből áll, indák kötik össze az anyanövényt és az utódokat. Az élővizek természetes öntisztulási folyamatában a nádasok fontos „szűrők”, a nádon élő baktérium bevonat sok szerves szennyeződéssel megbirkózik. A nádat tetőfedésre, szigetelésre használják, aratni télen szokták.

A sűrű nádban remek rejtekhelyet találnak a menekülő állatok, egyes ragadozók pedig észrevétlenül leshetnek zsákmányukra. Minden nádban élő állat igyekszik még észrevétlenebbé válni: akár színezetével, akár viselkedésével minél jobban beleolvadni a környezetbe. Nádasok gyakori lakója a barkóscinege. Az összefüggő, nagy nádasokban találkozhatsz vele, amint párjával rovarokat, nád-, gyékény vagy gyommagvakat falatozik. A névadó, fekete barkót csak a hímek viselik arcukon, a tojók és fiatalok feje sárgásbarna. Állandó, védett madarunk. A bölömbika gémféle kitűnő rejtőszíne és alkonyati aktivitása miatt nehezen megfigyelhető. Veszély esetén nyújtott nyakkal, csőrét felszegve, mozdulatlanul „cövekel”. Nevét távoli ködkürthöz hasonló hangjáról kapta. Fokozottan védett, vonuló fajunk.

A levelibéka kistermetű, sokszor láthatjuk, amint a nádon vagy a vízparti erdők bokrain, fáin kuksol. Hangos énekéről könnyen felismerhető. Színe a környezettől függően sárgás, de akár szürkésbarnás is lehet. Védett faj. A nádirigó nevével ellentétben a nem a rigók, hanem a nádiposzáták rokona, sőt, köztük a legnagyobb. A rigókra nagy, erős csőre emlékeztet. Egyaránt láthatjuk nagy, összefüggő nádasokban és kisebb nádfoltokban is, ahogy a nádszálak tetején kapaszkodva kerregő hangon énekel. Védett, vonuló madárfaj.

Emlős is szép számmal akad a tóparti lakók között. A törpeegér például nyárra és télre külön fészket épít, ökölnyi nagyságú, fűből fonott, gömbölyű palotáival gyakran találkozhatunk. A vízi pocok inkább a föld alatti járatokat választotta, de a bejáratnál lévő növényzetet gondosan eltakarítja.